2017. November 18.

Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a Lábatlani Református Egyházközség honlapján

 
  Kezdőlap
 
Legfrissebb hírek
Legfrissebb hozzászólások ( Fórum)
Kezdőlap
- - - - - - -
Hitvallásunk
Irott prédikációk
- - - - - - -
Lelkészünk
Fotógaléria
ALAPÍTVÁNYUNKRÓL
Közhasznúsági jelentések
GYÜLEKEZETI ÚJSÁG
Gyülekezetünkről
GYÜLEKEZETTÖRTÉNET
ALAPÍTVÁNYUNKRÓL
irott predikációk
Bejelentkezés





Elfelejtett jelszó?
Lábatlani Ref. Lap pünkösdi száma Nyomtatás E-mail
2013. May 13.

Túrmezei Erzsébet:
Köszönöm a hangot!

Megköszöntem már a hangot neked?
Az eddig hallott végtelen sokat?
Kedves, meleg, ismerős hangokat?

Az édesanyám minden jó szavát?
Dalos madárét és harangokét?
Szellősuttogást és tücsökzenét,
ha éjszaka csendjén suhan át?

S a Te hangodat, hogy beszélsz velem,
és megérthetem és meghallhatom?!
Minden szavad élet és kegyelem.

Akár sújt, ítél, akár simogat.
Általuk vezetsz boldog utakon.
Köszönöm a hangot. A hangodat!

 

 

 

SZENCZI-MOLNÁR ALBERT EMLÉKTÁBLÁJÁNAK AVATÁSA AZ AUSZTRIAI ROHONCON

 

Örömmel és Isten iránti hálaadással számolhatunk be gyülekezeti újságunk olvasói számára arról, hogy elkészült a Rechnitz-ben, az ottani Városháza falára felállítandó emléktábla Szenczi-Molnár Albert, a nagy magyar zsoltárfordító emlékére. Az avató ünnepélyre 2013. május 18-án, szombaton délután kerül sor Lábatlan testvértelepülésén, Rohoncon. Az általam elmondandó ünnepi beszédet az alábbiakban olvashatják a tisztelt érdeklődők: 

 

 

 

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Kedves rechnitz-i és lábatlani Testvéreim!

 

Azért gyűltünk most össze, hogy felavassuk SZENCZI-MOLNÁR ALBERTNEK, a magyar reformátusság és az egész magyar kultúra kiemelkedő személyiségének emléktábláját Rohoncon, Lábatlan Város testvértelepülésén.

 

400 éve annak, hogy Szenczi-Molnár Albert Rohoncon élt és tevékenykedett, gróf Battyány Ferenc udvari lelkészeként. Stájerországi menekültek papjának szánta Szenczi-Molnár Albertet, aki 16 éves kora óta németországi egyetemeken tanulva, óriási műveltségével kiválóan megfelelt erre a célra. 1613. tavaszán költözött ide, majd 1614-ben a komjádi zsinat úgy határozott, hogy Komáromban van rá szükség, ezért elkérik őt Battyány Ferenctől.

 

Hogyan is jött az emléktábla állítás ötlete? 2011-ben felkérést kaptam Szabó Ildikótól, a lábatlani Közművelődési Intézmények vezetőjétől, hogy számoljak be egy olvasmányélményemről a könyvtár közönsége előtt. Millisits Máté művelődéstörténész hívta fel a figyelmemet Szenczi-Molnár Albert „Napló”-jára, mint érdemes és értékes műre, melynek tartalmát hasznos lenne megosztani másokkal is.

 

Ezt az izgalmas leírást olvasva, tettem a lábatlaniak számára érdekesnek tűnő felfedezést: Szenczi-Molnár Albert osztrák testvértelepülésünkön, Rohoncon élt és dolgozott, amiről azelőtt semmiféle tudomásunk nem volt. Már ekkor felvetettem az ötletet a jelenlévő hallgatóság előtt: mi lenne, ha egy emléktáblát állítanánk Rohoncon, e jeles személyiség  ottani munkásságára emlékezve és azt megörökítve. A lábatlani és rechnitzi önkormányzat, felkarolva e nemes ügyet, a kezdeményezés mellé állt, így valósulhatott meg, pontosan a 400 éves évfordulóra emlékezve e szép elhatározás. Geiszt Csaba, budapesti grafikus-tervező, Fülöp Ferenc kőfaragó és Gubody Sándor önkormányzati képviselő önzetlen munkájának köszönhetően, most leleplezhetjük a szép márványtáblát, mely méltó módon örökíti meg a nagy magyar zsoltárfordító rohonci munkásságát. Köszönetemet szeretném kifejezni úgy a rohonci, mint a lábatlani önkormányzatnak, azért, hogy elképzelésemben támogattak, és az ötlet megvalósításában segítettek.

Most Szenczi-Molnár Albert saját maga által írt Napló-jából szeretném ismertetni azokat a részleteket, melyek rohonci tartózkodását idézik fel.            

  

 

 

 

"Még ugyanebben az évben „megtartottuk eljegyzésünket az én Kunigundámmal”, októberben pedig Oppenheimben megtartották az esküvőt.

 

1612. július 24-én „álmodtam, hogy Győrbe kellyen költöznöm…” „

Július utolsó napján fiam született.”

„Augusztus 15.: családomat Marburgban hátrahagyva, hazám meglátogatására indultam.

Október 6. Komárom. A városi tanács 6 tallért adott, Járfás egy András-dukátot.”

10. „Nagymegyerre az unokatestvéremhez , Szíjgyártó Lukácshoz. Visszamentünk Komáromba. Szőny. Tatan voltunk.”

„24. Visszajött Rohoncról a nagyságos Battyány úrtól a hírhozó, Pathai István, levélben meghívott minket.”

„November 3. Szombathely, Rohonc. December 1. Eljöttünk Rohoncról.”

 

1613. április 25. Rohonc és Városszalónak (Városszalónak – Battyány Ferenc stájerországi menekülteket fogadott ide, az ő papjuknak szánta Sz. M. A.-tet, aki családjával együtt fél évig itt is lakott.)

Május 2. Battyány úrral Rohoncon voltam.

December 2. Városszalónakról Rohoncra költöztem.

1614.

Március 19-én megholt Molnar Gyorgy öcsém, (Benedek bátyjának a fia, akit maga mellé vett) kit sirvan temettünk Rohonc”

Április 10. „menyegző volt a rohonci várban, udvarbíró uram leányáé. Ajkaival.”

 

Később a komjáti zsinat úgy határozott, hogy Komáromban van rá szükség, ezért elkérik őt Battyány Ferenctől.

Július 6. „Rakodtunk Rohoncon.”

Komáromba költözése után, augusztus 13-án, a napló szerint kezdett belázasodni, majd más prédikált, mert ő lázas volt.  „Hogy megerősítsem az egészségemet, elmentem Érsekújvárra”. Október 7-én búcsút mondott a komáromi állásának. Somorjába ment, hogy terhes felesége és családja számára német vendégszállást béreljen.

 

Október 27-én ismét Rohoncon van. Ezt írja: „október 31-én voltam az Vashegy Pinczeiben Battyány Ferenc rohonci udvarbírójánál, Ányos Gergelynél. És volt Szent Márton este az helyen azonban. November 1-jén, Szent Márton napján egy Márton nevű katona kíséretében visszamentem Rohoncra. A horvát lelkésznél szálltam meg és Márton napi rétest ettem Orsolyánál, ennél a kegyes asszonynál, kin az 12 forint adosságot megvöttem, és eljöttem Boresdorfra”. (Borisfalva)

 

 

 

Végezetül álljanak itt Dr. Dézsi Lajos akadémikus szavai, aki így jellemzi az ő munkásságát: „Tanügy, irodalom, egyházi irodalom, nyelvészet, költészet terén korszakalkotó volt…Kortársai közül nem volt senki, aki tudományos képzettség, látókör, ismeret és tapasztalat tekintetében vele versenyezhetett volna.”  Remélem, hogy ez az ünepély is hozzájárult ahhoz, hogy e nagy személyiségre méltó módon emlékezzünk, és tudatában legyünk annak, hogy az ő tevékenysége nem csak a református egyházban volt korszakalkotó, de egész magyarságunk hálával tartozik munkásságának.

 

ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖKI IGEHIRDETÉS

 

Elhangzott 2013. május 9-én, áldozócsütörtökön, Lábatlanon és Nyergesújfalun

 

„…erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek” (Ap.Csel.1:8.)

„azok a beszédek, amiket én mondtam néktek, lélek és élet” (Ján.6:63.)

 

Szeretett Testvéreim!

 

János evangéliumában olvassuk, hogy azok a beszédek, amiket Jézus mond nékünk: lélek és élet. Súlyos szavak ezek. Ahol a lélek, ott van az élet, mivel lélek és élet összekapcsolódnak. A lélek az, ami egy halott dolgot megelevenít, élővé tesz. Amiket Jézus mond, azokban van a lélek és élet. Eszerint az élet forrása maga Krisztus, mert Ő ad az embereknek igazi életet és lelket. Milyen sokszor más forrásból próbálunk vizet meríteni: emberek szeretetéből, munkánk elismeréséből, jobb anyagi helyzetből, ígéretesebb munkahelyi pozícióból. Életünket azonban nem táplálhatjuk sokáig csakis ilyen forrásból, hiszen lélek nélkül, Krisztus nélkül üres az életünk. Krisztus nélkül nem tudjuk megmagyarázni, mivégre vagyunk itt e földön. Amikor szeretett hozzátartozónktól búcsúzunk a temetőben, akkor döbbenünk rá arra, hogy mennyire törékeny az életünk. Milyen jó lenne, ha Isten Igéjéből vigasztalást találnánk a fájdalmaink között, lelki vívódásainkban.

Ha Isten Igéjét halljuk, ezek a szavak olyanokká kell, hogy legyenek, mint a felfrissülést adó forrásvíz. Ha valóban abból a kútból merítünk, ami nem szárad ki soha, akkor Isten erőt ad, hogy  elviseljük a nyomorúságokat, bölcsességet ad, hogy örömteli és hűséges életet éljünk. Jézus azt mondja, hogy Őt az élő Atya küldte el, így az is, aki Őt eszi, élni fog Őáltala. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amit „atyáitok ettek, és meghaltak”- mondta Jézus, mert aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Tanítványai közül sokan ezt kemény beszédnek tartották. Jézus meg is kérdezte tőlük: „Ez megbotránkoztat titeket?” Majd ha meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt…” A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit. Az áldozócsütörtök üzenete pontosan ez: a mennyeiekre figyelni, és ne csak a testi dolgokban keresni az élet értelmét. Jézus azért ment fel a mennybe, hogy 10 nap múlva leküldje az Ő Szentlelkét, és az legyen az erő, a vigasztalás, az élet forrása.

 

Sokszor a külsőségekben, a vagyonban, a testi vágyak kielégítésében keressük életünk értelmét. Ezekről kiderülhet, hogy csak ideig-óráig elégíthetik ki az embert. Egyik pillanatról a másikra elfogyhat a vagyon, a pozíció, társadalmi rang megszűnhet, a szépség elmúlik. Ezek csak rövid időre tesznek boldoggá, ha egyáltalán boldoggá tesznek. Sokan a boldogságot úgy képzelik el, hogy az egyenlő a gondtalansággal. Aki boldog, annak nem kell törődnie semmi rosszal, számára csak a jó dolgok, az örömteli pillanatok léteznek. Ez azonban egy hamis illúzió, egy álomkép csupán. Mert a boldogság nem egyenlő a gondtalansággal. A boldogság az, amit Jézus Krisztus adhat: lelket, és igazi életet. Nem azt jelenti ez, hogy soha többé nem fog hullani a könnyünk, és soha nem lesz bánatunk. Az Isten szerinti boldogság az, hogy van értelme az életünknek, tudjuk, miért élünk. Máté evangéliumában olvassuk: „Keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind-mind megadatnak néktek.”

 

Egy felnőtt hölgy így emlékezett vissza gyermekkorára: „Tinédzser koromban anyukám gyakran türelmének végére ért, és rám parancsolt, hogy takarítsam ki a szobámat. Teljesen átlagosan nézett ki a szobám: bevetetlen ágy, szanaszét heverő ruhák, felpócolt könyvek a padlón, és mindenféle holmi szétszórva. Amikor arról panaszkodtam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem el, egyszerűen azt felelte: ’Fogj meg egy holmit, és rakd a helyére!’

Felnőttként minden évemet egy egész hosszú lista elhatározással kezdem. Később ezek a csodálatos tervek mind füstbe mennek a napi teendők végzése miatt. Talán édesanyám tanácsát alkalmazhatnám az elhatározásaimra is. Ahelyett, hogy egy listányi drasztikus változtatással birkózom, jobb lenne egyetlen egy elhatározásra koncentrálni. De vajon melyikre? Jézus mondja: ’Keressétek először Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek’

Ez az Ige választ ad arra a kérdésre, hogy mindig csak egy elhatározásra koncentráljunk. Tegyem az Úr Istent a lista első helyére. Ha Isten országát keresem először, akkor Jézus ígérete szerint az életem napi szükségleteiben is segítséget kapok. Ha Isten az életem középpontja, akkor leszek jobb szülő, házastárs, barát, vagy jobb keresztyén. Bárcsak arra összpontosítanánk a figyelmünket, ami igazán fontos az életünkben, és tudjuk, hogy Ő mindig velünk lesz és segít nekünk.

Nagyon sok mindenért szoktunk aggódni: mi lesz velünk a jövőben, mire neveljük gyermekeinket, unokáinkat, milyen betegségek érnek még minket? De törődjünk mindig csak az előttünk álló problémával! Ne attól féljünk, hogy mi lesz majd 10-20 év múlva, hanem azzal törődjünk, ami éppen előttünk áll. Minden napnak megvan a maga baja, gondja, amivel törődni kell. Mi mindannyian bűnös emberek vagyunk, tele hibákkal és tévedésekkel. Megtapasztalhatjuk azonban, hogy tökéletlen voltunk ellenére Isten nem fordul el tőlünk. Ő soha nem vonja meg tőlünk bocsánatát és szeretetét.

Ez legyen ennek az áldozócsütörtöki Igehirdetésnek az üzenete: Jézus felment a mennybe, hogy mindenki, bármely pillanatban találkozhasson vele, és érezhesse az Ő felénk sugárzó jóságát és szeretetét.                 

Ámen. 

 

REFORMÁTUS KERESZTYÉN VAGYOK

 

A Heidelbergi Káté 12. kérdése:

 

Mivel tehát Isten igazságos ítélete szerint ideigvaló és örök büntetésre méltók vagyunk, mi módon szabadulhatunk meg e büntetéstől és miképpen juthatunk ismét kegyelembe?

 

Válasz: Isten igazsága elégtételt kíván.

-         Ezért annak vagy mi magunk, vagy valaki más által eleget kell tennünk.

 

13. kérdés: Eleget tehetünk-e mi magunk?

 

Válasz: Semmiképpen nem,

-         sőt inkább még napról-napra szaporítjuk a bűnt.   

 

       

ALAPÍTVÁNYUNK ÁLTAL A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉSI ALAPHOZ BENYÚJTOTT PÁLYÁZATAINK

Örömmel számolhatok be újságunk olvasói számára arról a nagyszerű eredményről, hogy Alapítványunknak a Nemzeti Együttműködési Alap Nemzeti Összetartozás Kollégiumához benyújtott működési célú pályázatán Alapítványunk 1 millió Ft pályázati támogatást nyert működési célokra. A Nemzeti Összetartozás Kollégiumához összesen 394 pályázat érkezett be. A pályázatok rangsorában a mi Alapítványunk áll a 34. helyen, a maximális 50 pontból 47-et szerezve. A pályázatban be kellett mutatnunk az általunk tervezett programokat, az előttünk álló tevékenységeket. Pályázatunk szöveges összefoglalója itt olvasható:   

„Folytatni szeretnénk  a 2010. októberében elindult kezdeményezést, hogy a magyar népzenén keresztül próbáljuk elérni és megszólítani a környékbeli fiatalokat, akik számára ez az egyetlen kulturált szórakozási lehetőség településünkön.

Ehhez a továbbiakban is a NEA pályázati támogatására lesz szükségünk. Az eddig megtartott táncházak fiataljainknak kiváló találkozási lehetőséget, értékteremtő, közösségépítő erőforrást adtak. Nagy sikert arattak a gyermekek és fiatalok körében, a résztvevő fiatalok száma megközelítette a 70-et.

A zenét az „Újra” zenekar szolgáltatta, melyre lábatlani kötődése végett esett a választás. A szakmán belül is nagy sikernek örvendenek, több ízben láthattuk őket a Duna Televízió műsoraiban. Közösségi alkalmaink szervezéséhez a pincerészből kialakított közösségi terem több mint 100 éves kemencéje is segítségünkre szolgál. Jelképes költséggel a kenyérlángos sütés tudományát is szeretnénk bemutatni a gyerekeknek.

Eddigi összejöveteleinken túlnyomórészt többgyermekes, nehéz anyagi körülmények között élő, hátrányos helyzetű családok vettek részt, akik igazi közösségre találtak itt, és úgy érzik, nálunk megbecsülik őket. A támogatási időszakban rendszeresen szeretnénk ezeket az alkalmakat megszervezni.

 

2010. szeptemberében megalakult ifjúsági kórusunk, melyet Lábatlan híres szülöttéről, diákéveit a lábatlani református iskolában töltő, majd az 1848-as forradalomba bekapcsolódó, országos hírű tankönyvíróról, Halasi Istvánról neveztünk el. A kórus egyenruháját adományokból készíttettük. Kórusvezetőnk tiszteletdíját is pályázati támogatásból szeretnénk biztosítani. Kórusunk a környék egyetlen, nem iskolai ifjúsági kórusa, mely rendszeresen és nagy sikerrel lép fel különböző rendezvényeken.

2013. szeptemberében látogatást tervezünk a maros megyei testvérgyülekezetben, ahol 2. világháborús emléktáblát avatunk. Természetbeni adományt is szándékozunk vinni e kicsiny, színtiszta magyar közösségnek. Reméljük, hogy 8 éves virágzó kapcsolatunk a székesi találkozóval is tovább erősödik.

A támogatási időszakban, a 8 éves gyakorlatnak megfelelően, a felvidéki Karva hagyományőrző szervezetével is közös programokat tervezünk: március 15-i megemlékezés, aug. 20-i ünnepély, adventi hangverseny.

Nyitni szeretnénk az ausztriai magyarság fele is: 2013. májusában Lábatlan testvértelepülésén, Rechnitz-ben (Rohonc) emléktáblát avatunk Szenczi-Molnár Albert emlékére, aki 400 évvel ezelőtt, 1613-ban élt és tevékenykedett Rohoncon. Az emléktábla terveztetése folyamatban van.

A beregszászi magyar főiskola tanulóinak képzőművészeti kiállítását is szeretnénk megrendezni a lábatlani Gerenday Házban.

Mindehhez nélkülözhetetlen önkéntesek segítsége és közreműködése.

Ezeken kívül kirándulásokat tervezünk a közösségünkhöz tartozó gyermek számára a környező hegyekbe.

Az adventi időszakban kb. 60 idős embernek tervezünk jelképes ajándékot vinni Lábatlanon, Süttőn, Nyergesújfalun.

Értékteremtő munkánkhoz továbbra is számítunk a NEA  támogatására.”

 

GYÜLEKEZETI KRÓNIKA

Gyülekezeti újságunk előző, 2012. decemberi számának megjelenése óta a következő események történtek gyülekezetünkben:

-          2013. január 20-án és 27-én, két egymást követő vasárnap megtartottuk hagyományos ökumenikus istentiszteleteinket. Először a lábatlani Szent István katolikus templomban, majd nálunk, a református templomban gyülekeztünk össze közös imádságra, Igehirdetés hallgatására, éneklésre, Mennyei Atyánk magasztalására. Mindkét alkalommal a templomi liturgia után terített asztal várta a híveket, így lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre, eszmecserére.

-          Február 9-én, szombaton este ismét táncház volt a lábatlani református egyház gyülekezeti termében, melyről egy rövid összefoglalót olvashatnak az érdeklődők újságunk hasábjain.

-          Február 26-án, kedden este került sor az idei egyházlátogatásra. Az egyházlátogatók Ágoston Csaba esztergomi lelkész, Pungur Béla dorogi lelkész és Balogh Péter esztergomi lelkész, egyházmegyei tanácsos voltak, akik minden tekintetben elismerésüknek adtak hangot a gyülekezetünkben folyó lelki munkáról. Különösen ifjúsági énekkarunk szolgálata, és Gerencsér Dániel szavalata nyerte el tetszésüket, de hittanosaink is nagy felkészültségről tettek bizonyságot.

-          Március 8-án, Eckl Gergővel és Varga Dáviddal részt vettünk a szentesi Kiss Bálint Református Általános Iskola által szervezett multimédiás hittanversenyen, ahol Gergő és Dávid korcsoportjában az előkelő 4. helyet szerezte meg. E magas szintű Bibliaismereti és egyháztörténeti versenyről részletes beszámoló olvasható gyülekezeti újságunkban.

-          Március 15-én, ünnepi megemlékezést tartottunk templomunkban, melyre a zord időjárás ellenére elég sokan eljöttek és megtiszteltek bennünket. Az ünnepi Igehirdetés után meghallgathattuk ifjúsági kórusunk szolgálatát, Gerencsér Dániel és Tóth Fruzsina szavalatát, valamint Végh Zsuzsanna népi énekes csodálatos előadásában az 1848-as forradalmat felidéző gyönyörű dalokat. A templomi liturgia után közösen átvonultunk az 1848-as kopjafához, ahol Gubody Sándor önkormányzati képviselő helyezte el a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség befejezéseképpen elénekeltük a székely Himnuszt és nemzeti imádságunkat, a magyar Himnuszt.

-          Április 27-én, szombaton ifjúsági kórusunk részt vett a Tatai Ref. Egyházmegye által szervezett kórustalálkozón. 3 dalt adtunk elő: énekeskönyvünk 264. énekének három szólamú feldolgozását, egy taizé-i éneket, valamint Mozart: Ave, verum című darabját.  Visszajelzésekből tudjuk, hogy szolgálatunk elnyerte a többi énekkaros és jelen lévő vendégek tetszését, akik elismerő szavakkal illették kórusunk műsorát. Énekkarunk és gyülekezetünk ezúttal is köszönettel tartozik Teller Péternek, aki számunkra az autóbuszt biztosította, hiszen enélkül lehetetlen lett volna a Császárra való utazásunk.

-          Május 5-én, a vasárnapi istentisztelet keretében néhány hittanos gyermek egy rövid anyák napi műsorral készült, köszöntve az édesanyákat, nagyanyákat. A virágokról Vezér Ferencné gondoskodott, akinek ezúttal is szeretnénk kifejezni hálánkat és köszönetünket a 30 szál szegfűért.   

ANYAKÖNYVI HÍREK

Az idei esztendőben eddig a következő gyermekek részesültek a szent keresztség sákramentumában:

Eperjesi Dániel Patrik (konfirmáció keretében kereszteltük); Gács Panka; Garai Julianna.

Konfirmációi fogadalmat tett: Eperjesi Dániel.

 

HALOTTAINK

A következő testvéreinktől búcsúztunk fájó szívvel, de a feltámadás hitében és bizonyosságában:

Kárász Gyuláné (Lábatlan); Bugle Zoltán (Süttő); Ádám Attila (Lábatlan); Ollé László (Lábatlan); Tóth Sándor (Nyergesújfalu); Kemény Gyula (búcsúztatása a ref. templomban); Szarka István (Süttő); Leitgéb Sándorné (Lábatlan); Fülöp Sándor (Süttő); dr. Németh Ottó Sándor (Veszprém); Ölveczki Károly (Lábatlan); Németh Vlagyimirné (Nyergesújfalu). 

Drága emléküket örökké hordozzuk szívünkben!    

 

 
< Előző   Következő >