LÁBATLANIAK ÉS SZÉKESIEK ÚJABB TALÁLKOZÁSA

A maros megyei Székes és az anyaországi Lábatlan református gyülekezetei közel 7 éves virágzó kapcsolatot ápolnak. Ez a szép együttműködés tovább erősödött a 17 tagú székesi küldöttség augusztus 19-től 22-ig tartó lábatlani látogatásával.

A néhány nap alatt nem csak a vendégek, de mi, vendéglátók is felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk.

Augusztus 20-án részt vettünk a nyergesújfalui Szent István téren tartott ünnepségen, melyet a nyergesújfalui önkormányzat a helyi katolikus egyházzal karöltve szervezett. A Szent István szobor 2004-ben történt felavatása óta minden évben ökumenikus szellemben ünnepeljük a magyar államiság ezer esztendejét, a keresztyénség felvételét és az új kenyér ünnepét.

Az idei esztendő annyiban hozott újat, hogy gondolataimat nem csak én oszthattam meg a jelenlévőkkel, hanem a székesi gyülekezet lelkipásztora, Bíró László is imádkozott magyar népünkért, és nemzetünk összefogásáért.

Az ünnepség után a nyergesújfalui Városházán tartott fogadáson vehettünk részt, ahol Mihelik Magdolna polgármester asszony nagy szeretettel köszöntötte a székesi küldöttséget.

Délután karvai testvéreink csodálatos vendégszeretetét élvezhettük a karvai kultúrházban.

Erdélyiek, felvidékiek, anyaországiak a Kárpát-medencei összmagyarságot szimbolizáltuk és hangot adtunk annak a meggyőződésünknek, hogy ránk olyan összefogás jellemző, amelyről példát vehetnének más közösségek.   

 Ezek a találkozók, családi kapcsolatok, emberi, baráti szálak, melyek közöttünk létrejöttek az elmúlt 7 esztendő alatt, szétszakíthatatlanok, és továbbra is azon kell munkálkodnunk, hogy még erősebbek legyenek.

Este 6 órakor részt vettünk a karvai római katolikus templomban tartott szent misén, melynek végeztével egy nagyszerű előadást hallgathattunk meg Szent István király szerepéről. Bánhidi Vajk, az esztergomi Ferences Gimnázium történelem tanára értékelte első királyunknak, István királynak a magyarság megmaradásáért végzett szolgálatát. Mindezt az Úr Isten csodálatos vezetésének tekinthetjük, hiszen István maga is keresztyén szellemiségben nevelkedett, és törvényei keresztyén hitben, meggyőződésben fogantak.

Szólt arról is, hogy a történelem viharait mindeddig csodálatos módon átvészeltük, így kötelező optimizmus kellene, hogy uralkodjon bennünk. Utalt arra is, hogy a külföldiek a 3 nagy történelmi eseményről: Szent István államalapításáról, a nándorfehérvári diadalról, és az 1956-os forradalomról ismerik leginkább a magyarságot. Az első az államiság, a második a hit, míg a harmadik a szabadság kivívását és megőrzését szimbolizálják.

Az előadás után egy rövid sétát tettünk Karva megújult Fő terén, majd a kultúrházba visszatérve, rövid beszélgetés után búcsút vettünk felvidéki vendéglátóinktól.

Vasárnap ünnepi istentiszteletre gyülekeztünk a lábatlani református templomba, melyen Bíró László székesi lelkipásztor hirdette Isten Igéjét. Hangsúlyozta, hogy kapcsolatunkban fontos kell, hogy legyen a megbocsátás, a megbékélés, és nem szabad engedni azt, hogy emberi hibák, sértődöttség, félreértés keserítsék meg és lehetetlenítsék el ezt a szép kapcsolatrendszert.

Az Igehirdetés után részletesen is ismertettem 7 éves történelmünk fontos állomásait, melyek mindegyikéről beszámoltunk már a lábatlani Hírmondó hasábjain.

Templomi istentiszteletünket csodálatos énekszámok, kórusművek színesítették.

Délután a volt Petőfi Sándor Általános Iskolában kötetlen alkalommal, gulyáspartival és táncházzal folytatódott a székesiek és lábatlaniak találkozója. A késő estébe nyúló baráti beszélgetések, a sok-sok jókedv és vidámság egy életre szólóan bevésődött a szívünkbe-lelkünkbe. Olyan jó volt ismét együtt lenni, kifejezni és érezni  az összefogást, az Úr Istenbe vetett közös hitet, reménységet és szeretetet, ami ez idáig is összetartott bennünket!         

 A vasárnapi istentiszteleten köszönetemet fejeztem ki mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult e szép rendezvény sikerességéhez. A Hírmondó hasábjain ismételten megköszönöm mindenkinek a segítségét! Ilyen példaértékű összefogás nélkül nem tudtuk volna megvalósítani azt a sok-sok programot, mely belefért ebbe a néhány napba.  

 Szívünk csordultig tele hálaadással, köszönettel, hogy ez az összetartó közösség ismét együtt lehetett. Szívből remélem, hogy az Úr Isten továbbra is megtart bennünket, ad nekünk erőt arra, hogy ezt a nehéz küldetést: magyarságunk, nemzetünk szolgálatát tovább folytassuk, és hasonló alkalmakon továbbra is megmutassuk összetartozásunkat, közös küldetésünket.

Darányiné Csonka Valéria

ref. lelkész